– Ha jól tudom, 2002 márciusában a Móricz Zsigmond körtéri Arany korsóban ült össze egy társaság, ott fogalmazódott meg a gondolat, hogy pártot kell csinálni a Jobbik egyetemi mozgalomból.
– Ez nemcsak legenda, hanem valóság. Ott ültünk, és ott volt Vona Gábor is. Az egyetemi mozgalom már 1999 óta működött, amelynek az elnöke kezdetben Kovács Dávid, majd én voltam.
– Igaz, hogy Vona Gábort ön ajánlotta a jobbikos vezetőtársak figyelmébe?
– Vona Gábor gyerekkori barátom Gyöngyösről, később ugyanarra az egyetemre jártunk, együtt kezdtünk mozgolódni a különféle ifjúsági szervezetekben, klubokban. Valóban én ajánlottam őt vezetőnek.

(...)

– Mi volt a cél 2002-ben?
– A Fidesz mellett egy radikális nemzeti pártot akartunk létrehozni, amelyik keresztény és nemzeti programot épít. Egy új erőt, a fiatal generáció pártját, amelynek helye volt a nemzeti oldalon. Csalódottak voltunk a tavaszi választások után a Fidesz veresége és a MIÉP kiesése miatt. Ha visszaemlékszünk azokra az időkre, a jobboldal kétharmados győzelmének víziója után óriási kudarc volt a választási eredmény. Azt gondoltuk, hogy a radikális szavazótábort nem képes megszólítani a jobbközép, de arról akkor nem volt szó, ami ma történik, hogy a Jobbik ellenségként kezeli a Fideszt. Egy pártszövetségre lett volna szükség, amely a jobbközép és a nemzeti radikálisok között köttetett volna meg.
– Ha önökön múlt volna, beléptek volna a Fidesz pártszövetségébe is?
– Nem az együttműködés formája volt kérdés, mindenképpen önálló jogi alapokon álló pártban gondolkodtunk, ami támogatja a jobboldali szövetséget. Hiszen az ellenfél az egy és ugyanaz.
– Most úgy tűnik, hogy a Jobbiknak már nem a nómenklatúra az ellenfele.
– A Jobbik ma eltéveszti a céltáblát, nem a szocialistákat és a liberálisokat támadja, hanem lassan már csak a jobbközéppel foglalkozik. Ez már nem az a Jobbik, amit mi alapítottunk, amit megálmodtunk 2002-ben, és ami 2006 végén még létezett.

(...)
 

– Igaz, hogy Vona Gábort éppen azért ajánlotta a Jobbik-vezetők figyelmébe, mert neki voltak a legjobb kapcsolatai a Fidesszel, és távolabb állt a MIÉP-től, mint a többiek?
– Igen, amikor 2006 őszén elkezdtünk gondolkodni azon, hogy ki lenne alkalmas személy a kapcsolaterősítésre, a polgári körös, korábbi Fidesz-aktivista Vona Gáborra esett a választás. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Gábort, mint barátot annak ellenére kerestük meg, hogy előtte két évig szinte egyáltalán nem vett részt a Jobbik munkájában, mert éppen a magánügyeinek élt, másfelé kereste a boldogulást, egy biztonságtechnikai cégnél.
– Ön szerint miért fordult Vona a jobbközép ellen? Meggyőződés, külső presszió, vagy taktika volt az ok?
– Tudatos szavazatszerző taktika volt, amelynek középpontjában Vona Gábor személyes karriervágya állt. Ehhez az új irányhoz sikerült támogatókat szereznie az újonnan belépők között.

(A teljes interjú elolvasható a Magyar Hírlap Online-on.)